szenvtelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szenv (passion) +‎ -telen (-less)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛɱftɛlɛn]
  • Hyphenation: szenv‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

[edit]

szenvtelen (comparative szenvtelenebb, superlative legszenvtelenebb)

  1. dispassionate, passionless, emotionless, detached
    Synonyms: érzéketlen, közönyös

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szenvtelen szenvtelenek
accusative szenvtelent szenvteleneket
dative szenvtelennek szenvteleneknek
instrumental szenvtelennel szenvtelenekkel
causal-final szenvtelenért szenvtelenekért
translative szenvtelenné szenvtelenekké
terminative szenvtelenig szenvtelenekig
essive-formal szenvtelenként szenvtelenekként
essive-modal szenvtelenül
inessive szenvtelenben szenvtelenekben
superessive szenvtelenen szenvteleneken
adessive szenvtelennél szenvteleneknél
illative szenvtelenbe szenvtelenekbe
sublative szenvtelenre szenvtelenekre
allative szenvtelenhez szenvtelenekhez
elative szenvtelenből szenvtelenekből
delative szenvtelenről szenvtelenekről
ablative szenvtelentől szenvtelenektől
non-attributive
possessive - singular
szenvtelené szenvteleneké
non-attributive
possessive - plural
szenvtelenéi szenvtelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]