szabálytalan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szabály +‎ -talan

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɒbaːjtɒlɒn]
  • Hyphenation: sza‧bály‧ta‧lan

Adjective

[edit]

szabálytalan (comparative szabálytalanabb, superlative legszabálytalanabb)

  1. irregular, abnormal, anomalous

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szabálytalan szabálytalanok
accusative szabálytalant szabálytalanokat
dative szabálytalannak szabálytalanoknak
instrumental szabálytalannal szabálytalanokkal
causal-final szabálytalanért szabálytalanokért
translative szabálytalanná szabálytalanokká
terminative szabálytalanig szabálytalanokig
essive-formal szabálytalanként szabálytalanokként
essive-modal szabálytalanul
inessive szabálytalanban szabálytalanokban
superessive szabálytalanon szabálytalanokon
adessive szabálytalannál szabálytalanoknál
illative szabálytalanba szabálytalanokba
sublative szabálytalanra szabálytalanokra
allative szabálytalanhoz szabálytalanokhoz
elative szabálytalanból szabálytalanokból
delative szabálytalanról szabálytalanokról
ablative szabálytalantól szabálytalanoktól
non-attributive
possessive - singular
szabálytalané szabálytalanoké
non-attributive
possessive - plural
szabálytalanéi szabálytalanokéi

Derived terms

[edit]

See also

[edit]

Further reading

[edit]