ruhám

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ruha +‎ -m (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈruɦaːm]
  • Hyphenation: ru‧hám

Noun

[edit]

ruhám

  1. first-person singular single-possession possessive of ruha

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative ruhám
accusative ruhámat
dative ruhámnak
instrumental ruhámmal
causal-final ruhámért
translative ruhámmá
terminative ruhámig
essive-formal ruhámként
essive-modal ruhámul
inessive ruhámban
superessive ruhámon
adessive ruhámnál
illative ruhámba
sublative ruhámra
allative ruhámhoz
elative ruhámból
delative ruhámról
ablative ruhámtól
non-attributive
possessive - singular
ruhámé
non-attributive
possessive - plural
ruháméi