koszos
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]koszos (comparative koszosabb, superlative legkoszosabb)
Declension
[edit]| Inflection of koszos | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | koszos | koszosak |
| accusative | koszosat koszost |
koszosakat |
| dative | koszosnak | koszosaknak |
| instrumental | koszossal | koszosakkal |
| causal-final | koszosért | koszosakért |
| translative | koszossá | koszosakká |
| terminative | koszosig | koszosakig |
| essive-formal | koszosként | koszosakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | koszosban | koszosakban |
| superessive | koszoson | koszosakon |
| adessive | koszosnál | koszosaknál |
| illative | koszosba | koszosakba |
| sublative | koszosra | koszosakra |
| allative | koszoshoz | koszosakhoz |
| elative | koszosból | koszosakból |
| delative | koszosról | koszosakról |
| ablative | koszostól | koszosaktól |
| non-attributive possessive - singular |
koszosé | koszosaké |
| non-attributive possessive - plural |
koszoséi | koszosakéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- koszos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN