fogalmunk

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

fogalom +‎ -unk (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfoɡɒlmuŋk]
  • Hyphenation: fo‧gal‧munk

Noun

[edit]

fogalmunk

  1. first-person plural single-possession possessive of fogalom

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative fogalmunk
accusative fogalmunkat
dative fogalmunknak
instrumental fogalmunkkal
causal-final fogalmunkért
translative fogalmunkká
terminative fogalmunkig
essive-formal fogalmunkként
essive-modal fogalmunkul
inessive fogalmunkban
superessive fogalmunkon
adessive fogalmunknál
illative fogalmunkba
sublative fogalmunkra
allative fogalmunkhoz
elative fogalmunkból
delative fogalmunkról
ablative fogalmunktól
non-attributive
possessive - singular
fogalmunké
non-attributive
possessive - plural
fogalmunkéi