bőkezű
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
bő (“roomy, loose; plentiful, ample”, adjective) + kezű (“handed”), from kéz (“hand”) + -ű (adjective-forming suffix).[1]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
bőkezű (comparative bőkezűbb, superlative legbőkezűbb)
- generous, munificent, bounteous (giving unsparingly)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | bőkezű | bőkezűek |
accusative | bőkezűt | bőkezűeket |
dative | bőkezűnek | bőkezűeknek |
instrumental | bőkezűvel | bőkezűekkel |
causal-final | bőkezűért | bőkezűekért |
translative | bőkezűvé | bőkezűekké |
terminative | bőkezűig | bőkezűekig |
essive-formal | bőkezűként | bőkezűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | bőkezűben | bőkezűekben |
superessive | bőkezűn | bőkezűeken |
adessive | bőkezűnél | bőkezűeknél |
illative | bőkezűbe | bőkezűekbe |
sublative | bőkezűre | bőkezűekre |
allative | bőkezűhöz | bőkezűekhez |
elative | bőkezűből | bőkezűekből |
delative | bőkezűről | bőkezűekről |
ablative | bőkezűtől | bőkezűektől |
non-attributive possessive - singular |
bőkezűé | bőkezűeké |
non-attributive possessive - plural |
bőkezűéi | bőkezűekéi |
Derived terms[edit]
References[edit]
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading[edit]
- bőkezű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- bőkezű in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)