vezeklés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vezekel +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɛzɛkleːʃ]
  • Hyphenation: ve‧zek‧lés

Noun[edit]

vezeklés (plural vezeklések)

  1. atonement, expiation, penitence

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vezeklés vezeklések
accusative vezeklést vezekléseket
dative vezeklésnek vezekléseknek
instrumental vezekléssel vezeklésekkel
causal-final vezeklésért vezeklésekért
translative vezekléssé vezeklésekké
terminative vezeklésig vezeklésekig
essive-formal vezeklésként vezeklésekként
essive-modal vezeklésül
inessive vezeklésben vezeklésekben
superessive vezeklésen vezekléseken
adessive vezeklésnél vezekléseknél
illative vezeklésbe vezeklésekbe
sublative vezeklésre vezeklésekre
allative vezekléshez vezeklésekhez
elative vezeklésből vezeklésekből
delative vezeklésről vezeklésekről
ablative vezekléstől vezeklésektől
non-attributive
possessive - singular
vezeklésé vezekléseké
non-attributive
possessive - plural
vezekléséi vezeklésekéi
Possessive forms of vezeklés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vezeklésem vezekléseim
2nd person sing. vezeklésed vezekléseid
3rd person sing. vezeklése vezeklései
1st person plural vezeklésünk vezekléseink
2nd person plural vezeklésetek vezekléseitek
3rd person plural vezeklésük vezekléseik

Further reading[edit]