vőn

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: von, vón, vốn, Vón, vȯņ, вон, and вонь

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]

Etymology 1

[edit]

From (son-in-law) +‎ -n (case suffix).

Noun

[edit]

vőn

  1. superessive singular of

Etymology 2

[edit]

From vesz (to take, get, grab).

Verb

[edit]

vőn

  1. Archaic past third-person singular form of vesz.
    Synonym: (modern form) vett
    • 1879, János Arany, Anton N. Nyerges (prose translation),[1] Toldi szerelme (“Toldi’s Love”), First Canto:
      Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,
      he took a parchment from his bag,

See also

[edit]
The seven sz-v stem verbs
  • eszik (“to eat”)
  • iszik (“to drink”)
  • hisz (“to believe, think”)
  • visz (“to take, carry”)
  • lesz (“to become; will be”)

  • tesz (“to do; to put”)
  • vesz (“to take, get, grab, buy”)
Indicative
1st-p. sg.
eszemiszom,
hiszekviszek, leszekteszekveszek
Infinitive enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni Pres. part. evő, ivó, hí, vivő, lé/levő, tevő, vevő
Past
1st p. sg.
ettem, ittam, hittem, vittem,
lettem, tettem, vettem
Verbal
nouns
evésivás(hivés,) vivés,
levéstevésvevés
Imperative
1st-p. sg.
egyekigyakhiggyekvigyek, legyektegyekvegyek Past 3rd sg. evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett Other
nouns
ételitalhitelvitel (lét,) tételvétel
(obs./archaic  őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) lénytényvény