történész

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

történik +‎ -ész

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtørteːneːs]
  • Hyphenation: tör‧té‧nész
  • Rhymes: -eːs

Noun

[edit]

történész (plural történészek)

  1. historian (a professional who studies or researches history)
  2. (archaic) historian, chronicler, annalist (a writer of history)
    Synonym: történetíró

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative történész történészek
accusative történészt történészeket
dative történésznek történészeknek
instrumental történésszel történészekkel
causal-final történészért történészekért
translative történésszé történészekké
terminative történészig történészekig
essive-formal történészként történészekként
essive-modal
inessive történészben történészekben
superessive történészen történészeken
adessive történésznél történészeknél
illative történészbe történészekbe
sublative történészre történészekre
allative történészhez történészekhez
elative történészből történészekből
delative történészről történészekről
ablative történésztől történészektől
non-attributive
possessive - singular
történészé történészeké
non-attributive
possessive - plural
történészéi történészekéi
Possessive forms of történész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. történészem történészeim
2nd person sing. történészed történészeid
3rd person sing. történésze történészei
1st person plural történészünk történészeink
2nd person plural történészetek történészeitek
3rd person plural történészük történészeik

Derived terms

[edit]
Compound words

See also

[edit]

Further reading

[edit]