töretlen

Hungarian

tör (“to break”) +‎ -etlen (“un-”)

töretlen (comparative töretlenebb, superlative legtöretlenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	töretlen	töretlenek
accusative	töretlent	töretleneket
dative	töretlennek	töretleneknek
instrumental	töretlennel	töretlenekkel
causal-final	töretlenért	töretlenekért
translative	töretlenné	töretlenekké
terminative	töretlenig	töretlenekig
essive-formal	töretlenként	töretlenekként
essive-modal	töretlenül	—
inessive	töretlenben	töretlenekben
superessive	töretlenen	töretleneken
adessive	töretlennél	töretleneknél
illative	töretlenbe	töretlenekbe
sublative	töretlenre	töretlenekre
allative	töretlenhez	töretlenekhez
elative	töretlenből	töretlenekből
delative	töretlenről	töretlenekről
ablative	töretlentől	töretlenektől
non-attributive possessive - singular	töretlené	töretleneké
non-attributive possessive - plural	töretlenéi	töretlenekéi