széllelbélelt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

széllel (with wind) +‎ bélelt (lined), literally “wind-lined”, from szél (wind) + -vel (with) + bélel (to line) + -t (past-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈseːlːɛlbeːlɛlt]
  • Hyphenation: szél‧lel‧bé‧lelt
  • Rhymes: -ɛlt

Adjective

[edit]

széllelbélelt (comparative széllelbéleltebb, superlative legszéllelbéleltebb)

  1. (derogatory) empty-headed, shallow
    Synonyms: üresfejű, léha

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative széllelbélelt széllelbéleltek
accusative széllelbéleltet széllelbélelteket
dative széllelbéleltnek széllelbélelteknek
instrumental széllelbélelttel széllelbéleltekkel
causal-final széllelbéleltért széllelbéleltekért
translative széllelbéleltté széllelbéleltekké
terminative széllelbéleltig széllelbéleltekig
essive-formal széllelbéleltként széllelbéleltekként
essive-modal
inessive széllelbéleltben széllelbéleltekben
superessive széllelbélelten széllelbélelteken
adessive széllelbéleltnél széllelbélelteknél
illative széllelbéleltbe széllelbéleltekbe
sublative széllelbéleltre széllelbéleltekre
allative széllelbélelthez széllelbéleltekhez
elative széllelbéleltből széllelbéleltekből
delative széllelbéleltről széllelbéleltekről
ablative széllelbélelttől széllelbéleltektől
non-attributive
possessive - singular
széllelbélelté széllelbélelteké
non-attributive
possessive - plural
széllelbéleltéi széllelbéleltekéi

Further reading

[edit]