szélhámos
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From szél (“the edge of something”) + hámos (“with harness”), from hám (“harness”) + -os (adjective-forming suffix). Originally, it was a term in horse husbandry meaning the horse in the outside harness.[1]
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
szélhámos (plural szélhámosok)
- swindler, fraud, crook, conman (a person who steals, lies, cheats or does other dishonest or illegal things; a criminal)
- Synonym: csaló
- (colloquial, derogatory) rogue, humbug, impostor, phony (an unreliable, insincere person)
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szélhámos | szélhámosok |
accusative | szélhámost | szélhámosokat |
dative | szélhámosnak | szélhámosoknak |
instrumental | szélhámossal | szélhámosokkal |
causal-final | szélhámosért | szélhámosokért |
translative | szélhámossá | szélhámosokká |
terminative | szélhámosig | szélhámosokig |
essive-formal | szélhámosként | szélhámosokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szélhámosban | szélhámosokban |
superessive | szélhámoson | szélhámosokon |
adessive | szélhámosnál | szélhámosoknál |
illative | szélhámosba | szélhámosokba |
sublative | szélhámosra | szélhámosokra |
allative | szélhámoshoz | szélhámosokhoz |
elative | szélhámosból | szélhámosokból |
delative | szélhámosról | szélhámosokról |
ablative | szélhámostól | szélhámosoktól |
non-attributive possessive - singular |
szélhámosé | szélhámosoké |
non-attributive possessive - plural |
szélhámoséi | szélhámosokéi |
Possessive forms of szélhámos | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szélhámosom | szélhámosaim |
2nd person sing. | szélhámosod | szélhámosaid |
3rd person sing. | szélhámosa | szélhámosai |
1st person plural | szélhámosunk | szélhámosaink |
2nd person plural | szélhámosotok | szélhámosaitok |
3rd person plural | szélhámosuk | szélhámosaik |
Derived terms[edit]
Adjective[edit]
szélhámos (comparative szélhámosabb, superlative legszélhámosabb)
- phony, fake, false, rogue (deceitful, unprincipled)
- Ez egy szélhámos orvos. ― This is a false doctor.
Declension[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szélhámos | szélhámosak |
accusative | szélhámosat | szélhámosakat |
dative | szélhámosnak | szélhámosaknak |
instrumental | szélhámossal | szélhámosakkal |
causal-final | szélhámosért | szélhámosakért |
translative | szélhámossá | szélhámosakká |
terminative | szélhámosig | szélhámosakig |
essive-formal | szélhámosként | szélhámosakként |
essive-modal | — | — |
inessive | szélhámosban | szélhámosakban |
superessive | szélhámoson | szélhámosakon |
adessive | szélhámosnál | szélhámosaknál |
illative | szélhámosba | szélhámosakba |
sublative | szélhámosra | szélhámosakra |
allative | szélhámoshoz | szélhámosakhoz |
elative | szélhámosból | szélhámosakból |
delative | szélhámosról | szélhámosakról |
ablative | szélhámostól | szélhámosaktól |
non-attributive possessive - singular |
szélhámosé | szélhámosaké |
non-attributive possessive - plural |
szélhámoséi | szélhámosakéi |
References[edit]
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading[edit]
- szélhámos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN