rémisztő
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Participle[edit]
rémisztő
Adjective[edit]
rémisztő (comparative rémisztőbb, superlative legrémisztőbb)
Declension[edit]
Inflection of rémisztő | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | rémisztő | rémisztők rémisztőek |
accusative | rémisztőt | rémisztőket rémisztőeket |
dative | rémisztőnek | rémisztőknek rémisztőeknek |
instrumental | rémisztővel | rémisztőkkel rémisztőekkel |
causal-final | rémisztőért | rémisztőkért rémisztőekért |
translative | rémisztővé | rémisztőkké rémisztőekké |
terminative | rémisztőig | rémisztőkig rémisztőekig |
essive-formal | rémisztőként | rémisztőkként rémisztőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | rémisztőben | rémisztőkben rémisztőekben |
superessive | rémisztőn | rémisztőkön rémisztőeken |
adessive | rémisztőnél | rémisztőknél rémisztőeknél |
illative | rémisztőbe | rémisztőkbe rémisztőekbe |
sublative | rémisztőre | rémisztőkre rémisztőekre |
allative | rémisztőhöz | rémisztőkhöz rémisztőekhez |
elative | rémisztőből | rémisztőkből rémisztőekből |
delative | rémisztőről | rémisztőkről rémisztőekről |
ablative | rémisztőtől | rémisztőktől rémisztőektől |
non-attributive possessive - singular |
rémisztőé | rémisztőké rémisztőeké |
non-attributive possessive - plural |
rémisztőéi | rémisztőkéi rémisztőekéi |
Further reading[edit]
- rémisztő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN