parancsoló

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

parancsol (to command, order) +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈpɒrɒnt͡ʃoloː]
  • Hyphenation: pa‧ran‧cso‧ló
  • Rhymes: -loː

Participle

[edit]

parancsoló

  1. present participle of parancsol

Adjective

[edit]

parancsoló (not comparable)

  1. (grammar, dated) Synonym of felszólító (imperative).
  2. peremptory

Declension

[edit]
Inflection of parancsoló
singular plural
nominative parancsoló parancsolók
parancsolóak
accusative parancsolót parancsolókat
parancsolóakat
dative parancsolónak parancsolóknak
parancsolóaknak
instrumental parancsolóval parancsolókkal
parancsolóakkal
causal-final parancsolóért parancsolókért
parancsolóakért
translative parancsolóvá parancsolókká
parancsolóakká
terminative parancsolóig parancsolókig
parancsolóakig
essive-formal parancsolóként parancsolókként
parancsolóakként
essive-modal
inessive parancsolóban parancsolókban
parancsolóakban
superessive parancsolón parancsolókon
parancsolóakon
adessive parancsolónál parancsolóknál
parancsolóaknál
illative parancsolóba parancsolókba
parancsolóakba
sublative parancsolóra parancsolókra
parancsolóakra
allative parancsolóhoz parancsolókhoz
parancsolóakhoz
elative parancsolóból parancsolókból
parancsolóakból
delative parancsolóról parancsolókról
parancsolóakról
ablative parancsolótól parancsolóktól
parancsolóaktól
non-attributive
possessive - singular
parancsolóé parancsolóké
parancsolóaké
non-attributive
possessive - plural
parancsolóéi parancsolókéi
parancsolóakéi

Further reading

[edit]