orvostanhallgató

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

orvostan (medicine) +‎ hallgató (student)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈorvoʃtɒnɦɒlɡɒtoː]
  • Hyphenation: or‧vos‧tan‧hall‧ga‧tó
  • Rhymes: -toː

Noun

[edit]

orvostanhallgató (plural orvostanhallgatók)

  1. medical student
    Synonym: medikus

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative orvostanhallgató orvostanhallgatók
accusative orvostanhallgatót orvostanhallgatókat
dative orvostanhallgatónak orvostanhallgatóknak
instrumental orvostanhallgatóval orvostanhallgatókkal
causal-final orvostanhallgatóért orvostanhallgatókért
translative orvostanhallgatóvá orvostanhallgatókká
terminative orvostanhallgatóig orvostanhallgatókig
essive-formal orvostanhallgatóként orvostanhallgatókként
essive-modal
inessive orvostanhallgatóban orvostanhallgatókban
superessive orvostanhallgatón orvostanhallgatókon
adessive orvostanhallgatónál orvostanhallgatóknál
illative orvostanhallgatóba orvostanhallgatókba
sublative orvostanhallgatóra orvostanhallgatókra
allative orvostanhallgatóhoz orvostanhallgatókhoz
elative orvostanhallgatóból orvostanhallgatókból
delative orvostanhallgatóról orvostanhallgatókról
ablative orvostanhallgatótól orvostanhallgatóktól
non-attributive
possessive - singular
orvostanhallgatóé orvostanhallgatóké
non-attributive
possessive - plural
orvostanhallgatóéi orvostanhallgatókéi
Possessive forms of orvostanhallgató
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. orvostanhallgatóm orvostanhallgatóim
2nd person sing. orvostanhallgatód orvostanhallgatóid
3rd person sing. orvostanhallgatója orvostanhallgatói
1st person plural orvostanhallgatónk orvostanhallgatóink
2nd person plural orvostanhallgatótok orvostanhallgatóitok
3rd person plural orvostanhallgatójuk orvostanhallgatóik

Further reading

[edit]