mesterség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

mester +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛʃtɛrʃeːɡ]
  • Hyphenation: mes‧ter‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

mesterség (plural mesterségek)

  1. (literary or dated) craft, profession
    Synonyms: foglalkozás, hivatás, szakma

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mesterség mesterségek
accusative mesterséget mesterségeket
dative mesterségnek mesterségeknek
instrumental mesterséggel mesterségekkel
causal-final mesterségért mesterségekért
translative mesterséggé mesterségekké
terminative mesterségig mesterségekig
essive-formal mesterségként mesterségekként
essive-modal
inessive mesterségben mesterségekben
superessive mesterségen mesterségeken
adessive mesterségnél mesterségeknél
illative mesterségbe mesterségekbe
sublative mesterségre mesterségekre
allative mesterséghez mesterségekhez
elative mesterségből mesterségekből
delative mesterségről mesterségekről
ablative mesterségtől mesterségektől
non-attributive
possessive - singular
mesterségé mesterségeké
non-attributive
possessive - plural
mesterségéi mesterségekéi
Possessive forms of mesterség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mesterségem mesterségeim
2nd person sing. mesterséged mesterségeid
3rd person sing. mestersége mesterségei
1st person plural mesterségünk mesterségeink
2nd person plural mesterségetek mesterségeitek
3rd person plural mesterségük mesterségeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]