kellő
Jump to navigation
Jump to search
See also: kello
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Participle[edit]
kellő
Adjective[edit]
kellő (comparative kellőbb, superlative legkellőbb)
Usage notes[edit]
Not to be confused with kelő (“rising”).
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kellő | kellőek |
accusative | kellőt | kellőeket |
dative | kellőnek | kellőeknek |
instrumental | kellővel | kellőekkel |
causal-final | kellőért | kellőekért |
translative | kellővé | kellőekké |
terminative | kellőig | kellőekig |
essive-formal | kellőként | kellőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kellőben | kellőekben |
superessive | kellőn | kellőeken |
adessive | kellőnél | kellőeknél |
illative | kellőbe | kellőekbe |
sublative | kellőre | kellőekre |
allative | kellőhöz | kellőekhez |
elative | kellőből | kellőekből |
delative | kellőről | kellőekről |
ablative | kellőtől | kellőektől |
non-attributive possessive - singular |
kellőé | kellőeké |
non-attributive possessive - plural |
kellőéi | kellőekéi |
Derived terms[edit]
Compound words
Further reading[edit]
- kellő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN