ellenállóképes

Hungarian

Etymology

ellenálló (“resisting”) +‎ képes (“capable”). Calque of German widerstandsfähig.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlːɛnaːlːoːkeːpɛʃ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: el‧len‧ál‧ló‧ké‧pes
• Rhymes: -ɛʃ

Adjective

ellenállóképes (comparative ellenállóképesebb, superlative legellenállóképesebb)

1. resilient, resistant (able to offer resistance or to withstand adverse events or impacts)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ellenállóképes	ellenállóképesek
accusative	ellenállóképeset	ellenállóképeseket
dative	ellenállóképesnek	ellenállóképeseknek
instrumental	ellenállóképessel	ellenállóképesekkel
causal-final	ellenállóképesért	ellenállóképesekért
translative	ellenállóképessé	ellenállóképesekké
terminative	ellenállóképesig	ellenállóképesekig
essive-formal	ellenállóképesként	ellenállóképesekként
essive-modal	—	—
inessive	ellenállóképesben	ellenállóképesekben
superessive	ellenállóképesen	ellenállóképeseken
adessive	ellenállóképesnél	ellenállóképeseknél
illative	ellenállóképesbe	ellenállóképesekbe
sublative	ellenállóképesre	ellenállóképesekre
allative	ellenállóképeshez	ellenállóképesekhez
elative	ellenállóképesből	ellenállóképesekből
delative	ellenállóképesről	ellenállóképesekről
ablative	ellenállóképestől	ellenállóképesektől
non-attributive possessive - singular	ellenállóképesé	ellenállóképeseké
non-attributive possessive - plural	ellenállóképeséi	ellenállóképesekéi

Further reading

• ellenállóképes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN