üzemképes
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
üzem (“functioning, operation”) + képes (“-able”)
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
üzemképes (comparative üzemképesebb, superlative legüzemképesebb)
- serviceable, operational (in condition for use)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | üzemképes | üzemképesek |
accusative | üzemképeset | üzemképeseket |
dative | üzemképesnek | üzemképeseknek |
instrumental | üzemképessel | üzemképesekkel |
causal-final | üzemképesért | üzemképesekért |
translative | üzemképessé | üzemképesekké |
terminative | üzemképesig | üzemképesekig |
essive-formal | üzemképesként | üzemképesekként |
essive-modal | — | — |
inessive | üzemképesben | üzemképesekben |
superessive | üzemképesen | üzemképeseken |
adessive | üzemképesnél | üzemképeseknél |
illative | üzemképesbe | üzemképesekbe |
sublative | üzemképesre | üzemképesekre |
allative | üzemképeshez | üzemképesekhez |
elative | üzemképesből | üzemképesekből |
delative | üzemképesről | üzemképesekről |
ablative | üzemképestől | üzemképesektől |
non-attributive possessive - singular |
üzemképesé | üzemképeseké |
non-attributive possessive - plural |
üzemképeséi | üzemképesekéi |
Synonyms[edit]
Further reading[edit]
- üzemképes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN