ésszerűség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːsːɛryːʃeːɡ]
  • Hyphenation: ész‧sze‧rű‧ség

Noun

[edit]

ésszerűség

  1. Superseded spelling of észszerűség.[1]

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ésszerűség ésszerűségek
accusative ésszerűséget ésszerűségeket
dative ésszerűségnek ésszerűségeknek
instrumental ésszerűséggel ésszerűségekkel
causal-final ésszerűségért ésszerűségekért
translative ésszerűséggé ésszerűségekké
terminative ésszerűségig ésszerűségekig
essive-formal ésszerűségként ésszerűségekként
essive-modal
inessive ésszerűségben ésszerűségekben
superessive ésszerűségen ésszerűségeken
adessive ésszerűségnél ésszerűségeknél
illative ésszerűségbe ésszerűségekbe
sublative ésszerűségre ésszerűségekre
allative ésszerűséghez ésszerűségekhez
elative ésszerűségből ésszerűségekből
delative ésszerűségről ésszerűségekről
ablative ésszerűségtől ésszerűségektől
non-attributive
possessive - singular
ésszerűségé ésszerűségeké
non-attributive
possessive - plural
ésszerűségéi ésszerűségekéi
Possessive forms of ésszerűség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ésszerűségem ésszerűségeim
2nd person sing. ésszerűséged ésszerűségeid
3rd person sing. ésszerűsége ésszerűségei
1st person plural ésszerűségünk ésszerűségeink
2nd person plural ésszerűségetek ésszerűségeitek
3rd person plural ésszerűségük ésszerűségeik

References

[edit]
  1. ^ By the analogy of gipszszerű at Section 132 in A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás (’The Rules of Hungarian Orthography, 12th edition’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2015. →ISBN